Székely Konyha és Kert

Rendes étel, jó étterem
Hazajött a nyaralásból az echte székely, akinek bele kellett törődnie, hogy napokig nem ehet rendes ételt. Távol a házias ízektől, a szalonnától, a pityókás házikenyértől és pálinkától étteremből étterembe ment, vagy szállodai koszton élt, étkezésileg kilátástalannak tűnt a helyzet. Székelyünk azonban egy-két nap után felocsúdott a keserűségből, összeszedte bátorságát meg rátermettségét, és elment egy vendéglőbe. Észrevette, hogy olyan környéken van, ahol forgalmas éttermek vannak, amelyek menüjén nincs sok fogás, s ami van, azt sem ismeri. Vakarta a fejét, szokatlan volt neki, hogy nincs pizza, hamburger, steak, burrito és gulyás minden étlapon, s az is meglepte, hogy a pincérek az ajtóban fogadják, megmutatják, hova ülhet le, s lesik minden kívánságát. Ő ugyanis azt szokta meg, hogy ha vendéglőben van, olyan étlapról választ, amely nem is lap, hanem füzet – étfüzet –, és igazából nem is választ, mert mindig ugyanazt kéri ‒ borzoskát szalmapityókával. Igaz, nem jár sokat étterembe, mert drágább, mint amit meg tudna engedni magának, meg egyébként is, rendes ételt csak a felesége főz neki.
Nem telt el sok idő, amíg székelyünk megkedvelte ezt az új felállást. Szerencsére nyitott hozzáállású, hamar túllépett a kétségbeesésen, s máris megtöltötte a közösségi médiát külföldi kulináris élményeivel. Rájött, hogy jó az, ha van koncepciója egy étteremnek, és nem a mindent vagy semmit elv uralkodik a konyhában. Amikor meg szétnézett maga körül az étteremben, azt látta, hogy nemcsak turisták, hanem az ott élő családok hétköznap délután étteremben fogyasztják el a vacsorát, csak úgy, különösebb ok nélkül.
Történt, hogy Németország legbajorabb vidékén töltöttem néhány hónapot, ahol a sör, kolbász és perec szentháromsága uralja a helyi gasztronómiát, kiegészülve a savanyú káposztával és krumplis köretekkel. Nem a legegészségesebb ételek ezek, ez tény, és az is, hogy ugyanezzel rágalmazzák a székely konyhát is. Viszont érdekes volt látni, hogy az ottaniaknak milyen jól sikerült a helyi, népi jellegű, rusztikus ételeket elegánsan tálalni s a recepteken úgy változtatni, hogy dietetikailag ne legyen annyira kifogásolható, mint az eredeti változat, mégis megőrizze az étel karakterisztikus ízvilágát. A legforgalmasabb, leghíresebb és legnagyobb presztízsű helyek voltak azok, ahol kizárólag hagyományosan helyi ételek fogyaszthatók, s ehhez az elvhez igazodott a berendezés, a dekoráció is. Egyébként a városban, ahol éltem, válogatni lehetett a különböző kultúrák konyháit képviselő éttermek közül is. A kedvenceim között volt olasz, mexikói, japán, indiai, görög, arab, illetve vietnámi, és ezek az éttermek nem voltak skizoid hajlamúak, hogy legalább öt nemzet tíz leghíresebb étele virítson az étlapon. Különleges volt látni, hogy az olasz étteremben a vendégek mellett készült a pizzatészta, és a pincér tagadhatatlan olasz akcentussal kérdezte, hogy mit kérünk. Tanulmányútnak is lehet nevezni az ilyen kirándulásokat, mert nemcsak új ízeket, fűszereket és alapanyagokat kóstolhatunk meg, hanem megismerhetjük más kultúrák étkezési szokásait is, s nem utolsósorban gyakran tapasztalhatjuk, hogy milyen élmény jól működő étteremben enni.
Hazatérve talán az echte székely is inkább az ehhez hasonló helyeket fogja keresni, ha étterembe megy. Mert ha kevés is, de ilyen is van itthon.