Székely Konyha és Kert

Tavaly júniusban tombolt az eperszezon, s kezdő háziasszonyunk úgy döntött, bizonyítja asszonyi rátermettségét: eperlekvárt főz. Az eperlekvárfőzésről rettentő gyermekkori emlékei voltak. Légiónyi, katonás sorban felállított befőttesüvegek foglalták el a maximum egy befőttestized befogadására alkalmas konyhapultot. A hatalmas, csak befőzésre használt fekete lábos elfoglalta a tűzhely kétharmadát. Egyszer, amikor félpercnyi figyelmetlenség miatt az eperdzsem fele odalett – értsd: odaégett jócskán az alja –, a fekete lábos a fürdőkádba is beköltözött, napokig küzdöttek az életéért vízzel, súrolókefével s mindenféle oldószerrel. Persze a végeredményhez maximum annyi rémemlék kötődik, hogy a légiónyi eperdzsem hetek alatt elesett. Nemhiába, hiszen az eperdzsem felbecsülhetetlen érték: ízletes, roppanós, se nem túl édes, se nem túl savanyú mennyei finomság. Kezdő háziasszonyunk kamrájában a legértékesebb eperdzsemek „keper” címkével vannak ellátva. Ez a felirat a nagyi kertjében termett eperből készült, nagyi által gyártott finomságot jelöli. Keper, azaz kerti eper. Ez a legjobb a házivajas pirítóson, palacsintában. Így normális, hogy kezdő háziasszonyunk tavaly, első befőzésekor a „keper” minőségi szintjét célozta meg. Persze ez lehetetlen vállalkozás. Elsősorban azért, mert legyen akármilyen zamatos, édes a piacon vásárolt szatmári eper, az azért mégsem a nagyi kertjében termett aprócska, ízes gyümölccsel talál. Másodsorban a konyhai paraméterek sem voltak adottak ahhoz, hogy a „kepert” rekonstruálja: nagyinak harminc négyzetméteres, hűvös konyhája, évtizednyi tapasztalata van, kezdő háziasszonyunk alig ért meg pár évtizedet, s konyhája is jóindulattal három négyzetméter. Így természetesen az epervégeredmény nemhogy „keper” nem lett, de a kedvenc nagylábos is napokig ázott a kagylóban, a befőttesüvegekre pedig az „eper, savanyú” felirat került. Palacsintába, csokikrémmel tökéletes – vigasztalta kezdő háziasszonyunkat a férje, majd megkérte, hogy jövőre a kamrai eperhiányosságokat azért csak pótolja. Úgyhogy kezdő háziasszonyunk idénre már erősítést hívott: a nagymamától receptet, az anyukától segítséget kért. Remélem, az idei, fekete lábosban főzött légiónyi eperdzsemre saját olvashatatlan írásommal az „EPER, MÁTYÁS ESKÜ NEM SAVANYÚ, 2025” felirat kerülhet majd. S talán lesz, ki a „keper” mellé üljön a kamrai eperdzsemtrónon.