Székely Konyha és Kert

Körülbelül tízéves lehettem, amikor nagymamám kiküldött a kertbe petrezselyemzöldért. Hűségesen kimentem, tébláboltam öt percet a kertben, azt se tudtam, eszik vagy isszák a petrezselyemzöldet, majd visszamentem a konyhába, hogy nem találom. Nagyi nagy csodálkozva rám ripakodott, hogy a murkok mellett vannak, de láthatta a szememben, hogy ezzel nem sokat segített, a murkot sem ismerem fel a kertben. A levesben igen, de a kertben? Na, ezzel csak azt akarom mondani, hogy blokkos leánka voltam (magyarországi olvasóinknak: paneles lány), soha semmi közöm nem volt a kertészkedéshez. Aztán pár éve kiköltöztünk „falura”, ide a város mellé, vettünk házat. A házzal együtt pedig megörököltük a volt lakó kertjét is, mindenféle fákkal, növényekkel, virágokkal. S ha tetszett, ha nem, meg kellett tanulni gondoskodni róluk, s ebben a gondoskodásban, miután megpróbáltam mindenfelé tájékozódni, úgy döntöttem, hogy a józan paraszti eszemre és a laissez faire elvére támaszkodom. Fő mottóm: nőjön, aminek nőnie kell/tud/akar, s csak akkor avatkozom be, ha valaki monopóliumra tör mások kárára!