Székely Konyha és Kert

Csak nyugodtan

A karácsonyt közvetlenül megelőző hetekben és napokban azok a legnépszerűbb írások a sajtóban és a közösségi médiában, hogy miként készüljünk az ünnepre stresszmentesen. Állítom, ilyen márpedig nem létezik, természetesen ettől még jól el lehet adni ezeket a „fogyj tíz kilót holnap délutánig” típusú életmódtanácsokat. A stressz márpedig nélkülözhetetlen alkotóeleme az ünnepi hangulatnak, nélküle ugyanis nem lenne mit kipihenni a hosszú szabadnapokon. Az előkészületi őrületnek része a bevásárlás, beleértve a forgalmi dugót, nemkülönben a szupermarket pénztára előtt kígyózó sorban töltött fél órát is, miközben a hátunknál álló periodikusan lábunkra tolja a bevásárlókocsit, mert őrá is rátolja a hátánál álló, tulajdonképpen sosem fogjuk megtudni, hogy ki kezdte az egészet. Csak összehasonlításképpen mondom, a nyolcvanas években az emberek sokkal többet álltak sorba, nem véletlenül alakult ki a tejre és kenyérre várakozók között a spontán társalgás. Agyonkoptatott, házilag varrt üres vászonszatyrokat lógattak a vásárlók maguk mellett, senki nem féltette a benne lévő tojásokat, ugyanis akinek volt tíz tojás a szatyrában, az gyorsan hazament. Természetesen volt olyan sor is, ami narancsért kígyózott az aprozár előtt, de az a tömeg – a hírek szerint – 1986. január végére megunta a várakozást és üres szatyorral hazament. Nem így manapság egy szupermarket kilencedik kasszája előtt. Fapofával meredünk a bevásárlókocsink elé, óvatos becslések szerint is van benne 20-40 kiló áru, amit igyekeztünk úgy elhelyezni, hogy ha ismerőssel futunk össze, meg ne lássa benne a mirelit készételeket, és még magyarázkodnunk kelljen. Ezért érdemes a friss zöldségeket a végén a kocsi tetejére tenni, jól eltakarja a junk food kategóriába sorolható bevásárlásunkat. Szóval a nyolcvanas évekbeli sorokhoz képest a maiak méretükben és hangulatukban változtak a legtöbbet. Régen 10 méteren elfért 25-30 személy – ha húst osztottak, akár 50 is –, ma 10 méteren 8-10 ember fér el, és minden két ember között nyikorog egy félmázsás kocsi. Régen volt beszélgetés a sorban, ma viszont mindenki örül, hogy nem kell – nem is tudna – az előtte vagy mögötte állóhoz szólni. Az előkészületi időszak másik nagy feszültségforrása a főzés. Mivel nincs igazán járható útja annak, hogy valóban stresszmentessé tegyük, ezért eleve jobb, ha nem megszabadulni akarunk ettől a feszültségtől, hanem bekalkuláljuk. A tapasztalatok szerint a főzés nyugtat, ha… van otthon minden, a családtagok nem válogatnak, és főzés után hajlandóak elmosogatni, és ha megőriztük az egészséges arányérzékünket, a karácsony meg nem azt a kényszeres gondolatot hívja elő belőlünk, hogy mi kell főzzünk egész Betlehemnek, és már ránézésre is kevés a böff . Ugyancsak a tapasztalatok szerint az ünnepi főzés akkor a legjobb és legeredményesebb, ha az egy hajlékban élők együtt művelik. Ettől kezdve akár köménymagleves is lehet az ünnepi vacsora nyitófogása. Finom lesz, higgyék el.