Székely Konyha és Kert

A legenda szerint a legtöbb férfi azért mond le a főzésről, mert a receptek többsége úgy kezdődik, hogy „végy egy tiszta lábost”. Arról pedig vagy nem tudja, hogy a felesége melyik szekrényben tartja, vagy pedig – ha egyedül él – egyszerűen nem lelhető fel ilyen jelzőjű tárgy a közvetlen közelében. Gyerekkoromban úgy hittem, hogy a recept valami szent dolog, a receptek valahol, egy felsőbbrendű világban íródnak, amiket aztán angyalok osztanak meg az arra érdemes háziasszonyokkal, s amiket a kiválasztottak továbbadhatnak kockás füzetről kockás füzetre. Hiszen csak olyan helyzetekkel találkoztam, amikor háziasszonyok receptet cseréltek, olyannal nem, hogy összeülnek és receptet találnak ki. Az mindig adott, azt legfeljebb cserélni lehet, keletkeztetni nem. De vajon hol lehet a receptek forrása? Eltelt némi idő, a sors úgy hozta, hogy egy-két évtizedig nem kellett agyalnom a receptek emberfeletti származásának fi lozofi kus kérdésén, mígnem – túl a harmincon – abban a helyzetben találtam magam, hogy mosogatófi úból konyhai kisegítő lehetek, ha… Ha szigorúan betartom az adott étteremben éppen hatályban lévő receptet. Nincsenek egyéni elképzelések, nincs alku, pontos receptkövetés van csak. Ezen a ponton kénytelen voltam visszatérni gyerekkori meggyőződésemhez. miszerint a recept mégiscsak valami transzcendens tudás, már-már doktrína. Egy alkalommal meg is kérdeztem a felettesemet, hogy ha a receptben egy csipet sót ír, és nekem azt a receptet meg kell duplázni, akkor két csipet sót kell beletennem, vagy jó lesz egy nagyobb csipet is. A kolléga rám nézett, hosszú másodpercig méregetett, majd csak ennyit mondott: „Soha ne változtass a recepten, szerintem te életed végéig egyetlen recepten sem változtathatsz.” (Máig nem tudom, hogy miből következtetett képességeim korlátozott mivoltára, de elengedtem.) Aztán eltelt még egy esztendő, egy szakácsképző hallgatója lettem, és az év végi vizsgához közeledve többek között azt a feladatot kaptam, hogy találjak ki egy főfogást, és kottázzam le. Magyarán írjam le receptül, a mennyiségek, a konyhai eljárások, a hőmérsékletek és preparációs idők pontos megjelölésével. A feladatot minden társam természetesnek vette, én viszont alig bírtam palástolni a megtiszteltetés okozta örömöt, hogy végre bekerülök a kiválasztottaknak abba a körébe, ahonnan a receptek származnak.