Székely Konyha és Kert

Paradicsomleves körtekompót
Többet soha, morogja orra alatt hősnőnk, amikor aznap már negyvenharmadik alkalommal köpi arcon a paradicsom. Többet soha, sóhajtja, majd végignéz a csatatérré változott konyháján, sterilizált üvegek korábban seregrendbe állítva, most szerteszét, paradicsomhéjak mindenütt, nagy fazekakban rotyog, pöfékel, köpköd mindenfelé a paradicsomlé. Jaj, csak vendégek ne jöjjenek, ijedezik, mit gondolnak majd rólam, így néz ki a konyhám?! Általában szereti a hívatlan vendégeket, de jelenleg a vendégszobát is a savanyúságok uralják, száraz dunsztba csomagolva – tehát az összes vendégtakaró, vendégágynemű alatt – alusszák őszi álmukat. Luxuspihenőn vannak. Nekem is kijárna a luxuspihenő, sóhajtozik. Már csak azért is, mert a férje is állandóan korholja: örökké magadnak csinálod a problémákat, felfordítod az egész lakást, ki kéri, hogy eltegyél hatvan liter paradicsomlevet évről évre. Érted fáradozom, sóhajt ismét, hiszen tudja jól, hogy éjjel, amikor a férfi nem tud aludni, besunnyog a kamrába, s úgy issza az üvegből a paradicsomlevet, mint a szukkot. A muraturára is morgott pár hete, aztán hogy örült neki, mikor múlt vasárnap előkerült a bécsiszelet mellé. A nagymamájára emlékezteti, az ő receptje alapján készült. Többet soha, morog tovább, majd elkacagja magát: súlytalan ez az ígéret, hiszen tavaly is ugyanilyen vehemensen fogadkozott, s tavalyelőtt is, mielőtt kiment a piacra paradicsomot venni. S ugyanígy fogadkozott a nyáron, amikor a lekvárokat főzte be, három hete, amikor a muraturát rakta el, s múlt héten, amikor a savanyú uborkát. Idén tényleg nem akart uborkát eltenni, de beállított csütörtökön a szomszédasszony tizenöt kiló, frissen szedett uborkával. Kárba nem mehetett. S fogok még fogadkozni, mérgelődni, morogni ezen az őszön, szörnyülködik tovább, amikor bevillan a zakuszkaeltevés rémképe. Sült paprikák, paradicsomlé, paszuly fog folyni még a csempéről is, vinettával fogja „ápolni” a haját. Szerencsére a zakuszkaeltevésben segít a szomszédasszony, az szórakoztató, pletykálgatnak, elmélkednek kettesben. Ennek a morgolódós része a takarítás, a raklapnyi kisborkánok, több tíz literes fazekak s a zakuszkafőzésre használt óriásüst elmosása. S mire megszusszan, bepakolja a szép, illatos zakuszkákat a kamrába, kezdődik az alma és a körte szezonja. Szerencsére azokkal már a férj foglalatoskodik, a
pálinkafőzés a férfi ak mestersége. Bezzeg az nem jár morgolódással, érlelődik tovább, kicsit kell szidni a cefrét, ez szerepel az összes pálinkareceptben mint fontos mozzanat, de ennyi. Amikor bevonulnak a pálinkafőzőnek épített viskóba a hős
férfi ak, a mérgük mind feloldódik az alkoholban. Számukra egyenesen szórakozás a befőzés, hahotáznak nagyokat, diskurálnak. Így ismét az asszonyokra marad a morgolódás: kicsit meg kell szidni a viskóból hazaszédelgő férfi akat.
Jaj, remélem, idén nem kell az összes körte a pálinkához, kavargat a nagy fazékban, igaz, a férjem nem szereti, amikor „lopjuk” a cefrének valót. Ha mindent eltesz, gyűjti magának tovább a gondokat, befőzne kevés körtekompótot is. A nagymamájára emlékezteti, nála ette a nagytekenő mögé bújva a kamrában ezt a finomságot.