Székely Konyha és Kert

Legyen az idei ropogósabb
Ebben reménykedem minden év tavaszán, a fesztiválszezon kezdetén. Igen, a falu- és városnap típusú fesztiválokra gondolok. A közéleti és politikai szempontból is érdekesen hangzó kettőezerhuszonnégyes esztendőben minden esély
megvan arra, hogy jobb, nagyobb és szebb, de legalábbis drágább rendezvényeket szervezzenek a települések. Ez egy ilyen esztendő. A sikeres fesztivál receptje meglehetősen egyszerű: sörsátor, kézműves-foglalkozás, traktorgyorsulási verseny
időmérő edzéssel, koncert – lehetőleg népszerűbb előadóval, mint a szomszéd faluban – és… főzőverseny.
Jóval több mint húsz éve vált általánossá az, hogy a fesztiváljellegű rendezvények elengedhetetlen tartozéka a szabadtéri főzés. Ahhoz sem fér kétség, hogy a nagy és általános főzőversenyek lassan magukra öltöttek valamilyen helyi megkülönböztető jegyet. Legtöbb esetben egy-egy helyi alapanyagból kiindulva szerveznek főzőversenyeket, de az is előfordul, hogy a régióban kiemelkedő hagyományokkal rendelkező fogás szerepel a versenykiírásban. Ennek legjobb
példája talán a parajdi töltöttkáposzta-fesztivál.
Egy új és mindenképp üdvözlendő kezdeményezésnek tartom azt a csíkszentimrei kezdeményezést, hogy a környék háziasszonyainak frissen eltett zakuszkáit versenyeztették meg a szervezők. Természetesen az ilyen jellegű verseny kevésbé
érdekes a publikum számára, hiszen a széles körű kóstoltatást majdnem lehetetlen megoldani, viszont felbecsülhetetlenül fontos elismerés azoknak, akik vállalják az otthon főzés egyik legnehezebb műfaja, a zakuszkaeltevés minden
nyűgjét. A szabadtéri, helyszíni főzőversenyek – bár látványosak és népszerűek – sok szempontból gátolják a kulináris kibontakozást. A bogrács és grill eleve csak bizonyos konyhatechnológiákat tesz lehetővé, az időkeret is lehet korlátozó ténye-
ző, nem beszélve a menet közben elfogyasztott pálinkáról. Tévedés ne essék, nem a főzőversenyek létjogosultságát vonom kétségbe, csupán bátorkodom kijelenteni azt, hogy a főzőverseny nem a legeredményesebb módja a gasztronómiai hagyo-
mányok ápolásának. Jelenleg arra jók, hogy bizonyos kulináris értéket bizonyos településhez vagy régióhoz kössenek a köztudatban.
Természetesen annak is van esélye, hogy egy főzőverseny kulináris szempontból valóban értékteremtő legyen. Erre nincs általánosan bevált recept, mert nem próbálta még senki, de csendesen elmondanék néhány tippet: 1. Keressünk a fa -
lura vagy szűkebb régióra jellemző ételt; 2. alaposan kutassuk fel annak eredetét, hátterét vagy legalább a legendáit; 3. keressünk a faluban három-négy olyan háziasszonyt, aki látott már lakodalmas háznál levágott kakast, vagy főzött már berbécstokányt kalákásoknak; 4. a versenykiírást, annak pontos és érthető követelményeivel együtt, mindenképp ezekkel a háziasszonyokkal közösen dolgozzuk ki; 5. győződjünk meg arról, hogy a versenyzők tudomásul vették a versenykiírást; 6. végső soron jobb, ha az egészet a háziasszonyokra bízzuk, beleértve a zsűrizést is. (A díjakat természetesen politikusok is átadhatják.)