Székely Konyha és Kert

Kertiparti-archetípusok
A május, június elhozza a meleget Székelyföldre. Megjönnek a túl későn érkező és túl korán távozó kellemes napok, amelyeken csak egyetlen dolgot érdemes csinálni: kerti partizni. Ezek a napok előcsalogatják rejtekhelyeikről a kerti partik archetípusait is.
A legfontosabb archetípusok – a sorrendet döntse el ki-ki maga – a házigazda és a szakács. Előbbire a kerti parti megszervezésének nehézségei szállnak: vendégek meghívása, lakás kitakarítása, asztal előkészítése, italok behűtése, kert rendbe rakása. Utóbbi igazából a férj noszogatásából áll, nyírd le a füvet, keresd meg, tavaly hova tetted el jó helyre a rácsot és a grilleszközöket. A szakács, mivel ő kerül a refl ektorfénybe és a kritikák középpontjába, az egyik legáhítottabb szerepkör, amiért általában a férfi ak küzdenek meg. Egy szakács határozott, pontos, szociális, s lehetőleg nem iszik túl sokat. Olyan, aki már bizonyította szaktudását, s szolgált már fel kiváló, mind a húsz vendég szájízének megfelelő, se nem túl nyers, se nem cipőtalpállagú húsokat. Olyan, aki elég bátor és fürge ahhoz, hogy elsőként kaparintsa meg a grilleszközöket, hatalmas bográcsfakanalat, s elég kitartó ahhoz, hogy a főzés elkezdéséig ne tegye le azt. A szakácsot a sütés-főzés alatt általában több másik férfi állja körül. A tűz körül álldogálók egyik csoportját a szakácsszerepről lecsúszottak alkotják, akik igyekeznek állandó kommentálással – a húsokat meg kell már fordítani, túl magasan van a rács, túl kicsi a tűz, kell még bele só – tudatosítani a szakácsban, hogy ők jobb ételt csináltak volna, s őket illette volna meg ez a kiemelkedő szerep. A másik csoport azokból a férfi akból áll, akiket vagy a feleségük küldött a tűz mellé, hogy szórakoztassa a szakácsot, vagy fordítva, önszántukból álldogálnak a szakács mellett, hogy ne a feleségüket kelljen szórakoztatniuk. Ezekhez a csoportokhoz gyakran csatlakozik a pohárnok, figyelve arra, hogy se a szakács, se a szakácssegédek, de úgy általában a vendégek pohara ki ne ürüljön. A másik fontos archetípus az ősanya, aki gondoskodik arról, hogy a fejedelmi lakoma tökéletes legyen: mindenkinek legyen mit ennie, mindenkinek jusson a kedvencéből, mire a szakács leveszi a tűzről az ételt, legyen minden a helyén, asztal megterítve, köretek, saláták, szószok előkészítve, italok behűtve. Az ősanyát segíti munkájában a pohárnok és a konyhalányok, utóbbiak pucolnak, vágnak, darabolnak, fűszereznek, mosogatnak, pakolnak, edényeket hordanak, szalvétát hajtogatnak. Az utolsó archetípust a szórakozni vágyók alkotják – ezekből az egyénekből van a legtöbb. Ismertetőjegyeik: az árnyékban elnyúlva beszélgetnek, kacarásznak, henyélnek, társasjátékoznak, a gyermekeket vagy éppen egymást szórakoztatják, énekelnek, zenélnek. Egyszóval jól érzik magukat. Ők adják a kerti parti lelkét, teremtik meg az atmoszférát. Azt az atmoszférát, amiért a többi archetípus fáradozik: az együttlét örömét.