Esküvő Trend Magazin

Kislányomnak magyarázom, mi a groteszk. Össze nem illő elemek. Sírunk, mikor nevetni kéne, nevetünk, pedig sírni illene. Rávágja: – Értem, amikor például egy esküvőn sírnak a vendégek. (Épp fordítva, gondolom, mikor temetésen neveti el kínjában valaki magát, az a groteszk.) – Az, amit te mondasz, az a meghatódottság. Az érzékenység – magyarázom. A múló idő esszenciája, az örömtől elválaszthatatlan bánaté, a minden nagy fényt kísérő árnyéké – folytatom magamban tovább –, mert a tetőponton megérzi az ember mások végtelen boldogságának tükrében és a magáéban is, hogy véges. Mulandó: ez egy soha vissza nem térő pillanat. Ettől szép annyira, hogy az már fáj. Szomorúan kezdem..., ugye? Nem való – tudom, persze –, örömről szól az Esküvő Trend, lassan húsz éve az ünnepről, az élet tetőpontjáról, valami új kezdetről, a szerelemről. De mi van mostanában a mi kis világunkon, a hálószobánkon, a határon túl? Merünk szembenézni vele? Vagy megszoktuk, és tehetetlenségünkben elfordulunk...