A Mi Erdőnk

Egyre gyorsabban változó, globalizálódó világunkban életünk állandó rohanássá vált. Mobiltelefonok fényére ébredünk, és azzal is térünk nyugovóra a nap végén. Szeretett szakmánkat sem kerülik el a változások. A napsütötte erdőben nyugodtan sétáló erdész sztereotípiája oly távoli már, hogy idősebb erdész kollégáink is távolba révedő tekintettel, régi szép emlékként mesélik a fiatalabb generációnak. A mindennapok digitális mókuskerekéből alkalomadtán tudunk csak kiszállni. Ezeket a pillanatokat kell megragadnunk és végiggondolnunk, kik is vagyunk, mi a célunk, miért ezt a szakmát választottuk. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy az erdő nem pusztán a munkahelyünk, ránk bízott vagyon, faállománnyal borított terület. Ennél sokkal több. Az a hely, ahol igazán önmagunk lehetünk, minket, erdészeket elhelyez a világban, létezésünknek értelmet ad. Az iránta érzett szeretet összeköt minket, érdekében a köztünk lévő esetleges ellentéteket azonnal magunk mögött hagyjuk és vállvetve küzdünk érte. Egyszóval az erdő a hazánk. Hazánk, melyet kötelességünk feltétel nélkül szeretni, tisztelni és megőrizni utódaink számára. Megőrizni, mert haza nélkül pusztán viharos tengeren céltalanul sodródó csónak az ember. Így vagyunk mi erdészek az erdővel. Elámulunk természetes és épített környezetünk megannyi szépségén, bárhol a világban, de igazán otthon csak az erdőkben, a magyar erdőkben érezzük magunkat. Ezért választottuk az idei, 155. Vándorgyűlés jelmondatának szakmánk egyik legkiemelkedőbb képviselője, Bedő Albert gondolatait: „Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel, egyetértéssel és összetartással.”