Porta

Lépten-nyomon örömmel tapasztalom, hogy hála néhány szenvedélyes gyűjtőnek, a múlt iránt élénken érdeklődőnek, az ősök emlékeit őrzőnek, nem tűntek el véglegesen a régi használati tárgyak a vidéki életből. Talán néhány átalakult, új funkciót kapott, de szerves része maradt a mindennapoknak. Életünk során tárgyak sokasága vesz körül, amelyekhez valamiért ragaszkodunk. A szükségesek mellett olyanok is, amelyeket nagyszüleink, szüleink használtak, két-három generációt kiszolgáltak, de legfőképpen megvan a saját történetük, s amelyekre egy másik életformába, életszakaszba lépve nincsen már szükségünk, kikopnak a használatból, mert modern gépek veszik át a helyüket. S bár haszontalanná váltak, mégis vannak közöttük olyanok, amelyeket tovább őrzünk a hozzájuk kapcsolódó emlékekért vagy lakásunk díszítésére, önazonosságunk bizonyítékaként. A változó világban a használatból kieső tárgyak egy ideig múzeumban, tájházban kapnak helyet, egy ideig beszélünk róluk, majd az őket megnevező szó is kihull a mindennapi beszédből, vagy megváltozott jelentéssel él tovább.