Herbáció Magazin

BEFÉKEZHETÜNK…

Az utóbbi hónapokban sokan rájöhettek hazánkban, hogy a hitelbe vásárolt dolgok nem mások, mint a jövőben elvégzendő munkánk díjazásából előre megvásárolt tárgyak. Ezek nem azoké, akik használják, hanem a bankoké, amíg tartozás van rajtuk. Jó dolog volt szinte ingyen kihozni egy autót a szalonból, hűtőszekrényt, vagy televíziót az áruházból, de ennek most egy jó időre vége. Eljött a böjt kora, amikor ezeket vissza kell fizetni, kamatostól…

A válság negatív hatásairól sokfelé olvashatunk, én egy pozitívumát szeretném kiemelni, ami persze senkit nem fog vigasztalni, aki már bajba került. A történtek után, talán mindenki jobban meggondolja majd, mielőtt megvesz valamit, hogy arra valóban és elengedhetetlenül szüksége van-e, vagy csak a pillanatnyi csábításnak engedve vásárolna…

A közelmúltban olvasgattam a HUlladékMUnkaSZövetség lapját, melyben a sok elgondolkodtató adat mellett leírták, hogy mi is vezetett ide, és mivé lesz az ember, ha eluralkodik rajta a vásárlási kényszer. Pedig elég csak logikusan gondolkodni: ha csak feleannyi felesleges dolgot veszünk meg mint eddig, akkor feleannyi pénzre van szükségünk, tehát elegendő feleannyit dolgozni. Ha ez egy kicsit sarkosan is hangzik, az elvet tekintve mindenképp igaz. Talán, szép lassan a gazosodó kiskertek tulajdonosai is rájönnek, hogy sok mindent meg lehet termelni néhány tíz négyzetméteren is, és nem kell mindenért a boltba szaladni, költeni a megkeresett, vagy még meg sem keresett pénzünket…

„Jó dolog az ásás, de még jobb, hogyha más ás…” tartja a régi kertészmondás, amin biztosan változtatni kell, ha a teljes csődöt el szeretnénk kerülni. Ahhoz, hogy országunk egyszer majd talpra állhasson (vagy a jelenlegi hason fekvésből legalább térdre emelkedjen) nem elég, ha csak a kétmillió versenyszférában dolgozó ember húzza a szekeret.

Nagy Z. Róbert